elôzô|| tartalom|| következô

2. kitérõ

Tegyünk egy újabb kitérõt, melynek során bepillantunk abba a közegbe, mely az ELTE-n kezdett kialakulni a kezdetekkor. Idézzünk Daruházi Lászlónak az Infotech folyóiratban megjelent cikkébõl. Ez elektronikus formában a többi Infotech cikkel együtt elérhetõ a Ludens gépen lévõ info parancs segítségével. A parancs kiadása után a cikkek elérhetõek, ha sorrendben a 8/3/1 sorokat választjuk.
"Az ELTE számítógép-hálózatának ötlete 1990 nyarán született a TTK-n. Klinghammer István (akkori) dékán és Kiss Ádám (akkori) dékánhelyettes egy kis munkacsoportnak adott megbízást, hogy készítse el a hálózat koncepcióját. Idõközben hazaérkezett Amerikából Szalay Sándor fizikus egyetemi tanár és átvette a csoport irányítását. Az elõször tisztán elméleti munkának az adott nagy lökést, hogy az MKM számítástechnikai program keretében kb. 10 millió forintot bocsátott az ELTE rendelkezésére erre a célra. Ekkor karok és egyéb egyetemi egységek képviselõi összeültek és elfogadták a TTK-s koncepciót, egyetemi rangra emelve azt.
1990 õszén kezdetét vette a tervezés. Mivel a hálózati eszközöket gyártó cégek sora igen hosszú és a hálózat fizikai felépítését és teljesítõképességét illetõen igen sok variáció lehetséges, a többé-kevésbé végleges koncepció 1991 tavaszára alakult ki."
Azóta az egyetemi hálózat és az Internethez való kapcsolódása sok változáson ment át. Több a szerverek száma, amit el lehet érni, és több a gépek száma is, melyekrõl ezek a szerverek elérhetõek. A hálózat topológiája is sokat változott a kezdetek óta. A mezei felhasználók nem sokat éreztek ebbõl, csak a változtatások elõtt bejelentett üzemszünetek jelentettek kis kellemetlenséget.
Az ELTE-SOTE-BKE hármas az egyetlen a nagyobb oktatási intézmények közül, akik saját vonalakkal és eszközökkel rendelkeznek. A többi intézménynél az IIF leltárában van az eszközök túlnyomó többsége.
Az ELTE birtokában levõ eszközök értéke 600 millió Ft körül van, és ez az összeg nem tartalmazza az egyes tanszékek által beszerzett eszközöket. Természetesen ezeket az ELTE jelentõs oktatási kedvezménnyel, sokszor jelképes összegekért kapta meg. Elmondhatjuk azt is, hogy sokszor olyan külföldön dolgozó szakemberek segítették hozzá az ELTE-t egy-egy eszköz beszerzéséhez, akik hajdanán az egyetem hallgatói voltak.!
A külföldi tapasztalatok szerint ennek az értékének a 10%-át kell a hálózat karbantartására és üzemeltetésére fordítani, ami 60 millió Ft. Ez az összeg messze nem áll az egyetem rendelkezésére.
1993 eleje óta az anyagi helyzet romlása az eszközparkon kívül a szakembergárdát is erõsen érinti. Évente 25% volt az elvándorlás a legalább kétszer akkora béreket ígérõ magánszférába. Az idén elõször 50%-ra ugrott az elvándorlási mutató, míg a fizetések közötti különbséget már a hármas szorzó jellemzi. Már az is csoda, hogy fiatalokkal sikerül pótolni a kimaradt embereket, de idõvel ezek a fiatalok is elmennek majd.
A magánszféra rendszergazdái sokszor sokkal kisebb értékek üzemeléséért felelõsek, de gond esetén rádiótelefonon kapnak értesítést, míg egy ELTE-s rendszergazda távolléte esetén a gép mellett dolgozó operátor csak annyit tehet, hogy erõsen gondol a rendszergazdára. Ezt nevezi úgy az egyik rendszergazda, hogy: ELTE rádiótelefon. Nem sokkal jobb az anyagi helyzet a többi oktatási intézményben sem.
Miközben az oktatásba rengeteg pénzt fektetõ Dél-Koreától veszünk közlekedési eszközöket, mûszaki cikkeket és háztartási eszközöket, ki hiszi el, hogy az oktatás nem kifizetõdõ? Büszkeséggel töltõ érzés a magyar származású Nobel-díjasokra gondolni, ugyanakkor elszomorító, hogy egyikük sem kapta meg úgy az elismerést, hogy itthonról utazott volna ki a díj átvételére! Eddig a második kitérõ!

elôzô|| tartalom|| következô