elôzô|| tartalom|| következô

Az elsõ lépések


A 80-as évek közepén már voltak olyan kísérletek, melyek az úgynevezett X25-ös vonalakon igyekeztek hálózati kapcsolatokat megvalósítani két végpont között. Akkoriban már látszott, hogy az Interneté a jövõ, de ezt nem igazán látta be más a tudományos szféra képviselõin kívül.
Az X25-ös vonalak lassú és megbízhatatlan vonalak voltak, de a hálózat kiépítésénél és a szoftverek megírásánál ezt figyelembe is vették. A 80-as évek végén már mûködött az e-mail szolgáltatás a külvilág felé az ELLA levelezõrendszeren keresztül.
Volt egy másik lehetõség is, mely a bécsi egyetemen keresztül valósult meg. Bécs már az EARN hálózatba volt kötve. Az EARN hálózat a tudományos szféra hálózata volt, mint az amerikai BITNET hálózat európai rokona.
Akkoriban fõként az RMKI-ban (Részecske és Magfizikai Kutató Intézet) dolgozók egy szûk csoportja vette ki részét a munkából. A KFKI (Központi Fizikai Kutató Intézet) részeként mûködõ intézmény kutatásainak fontos segítõje volt a nagy számítógépes kapacitást igénylõ számítások elvégzése. A hálózat kiépítésének fizikai lehetõségeit pedig nem is kutathatták és kezelhették volna jobb helyen.
Helyi hálózat már létezett az RMKI több telephelyén is, de a bécsi egyetemen csak egy azonosítóval rendelkeztek. A válaszlevelek fejlécében volt elhelyezve a címzett neve, és egy általuk írt program válogatta szét a bécsi azonosítóról letöltött levélkupacot. A helyi hálózaton a leveleket továbbították a címzettnek. Ezeket a leveleket mágnesszalagon kellett archiválni a BM részére, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket a BM illetékesei sohasem nézték át. Lehet, hogy nem is voltak illetékeseik erre a feladatra, de utólag már könnyû poénkodni ;-)

elôzô|| tartalom|| következô