hans-christian dany

multiplex személyiségek

Mielõtt az agyrémeken át szárnyaló orvosokat szemügyre vevõ körutazásunkon az összetett rendszerekrõl esne szó, szeretnék egy pillantást vetni a duális mechanizmusokra. Vagyis a 0/1 módszerekre. A napnyugati kultúra századok óta elõszerettel operál ezekkel a duális konstrukciókkal – hímnemû/nõnemû, értelmes/értelmetlen, igaz/hamis, követel/tartozik... Praktikusak és funkcionálisak, mint a Rittersport csokoládé. ízletes bár, de lehetne finomabb is.

Hogy nennyire kétesek az ilyen kétpólusú megoldások, azt jól pédázza a szadizmus-mazochizmus, ez az orvosok kiagyalta dualizmus, a pszichiáter Kraft-Ebbing találmánya, aki két író Nevét és Mûvét szendvicseli össze és új perverziót dizájnol belõlük. Az agyalmányt késõbb Sigmund Freud borítja virágba. A magukban funkcionáló vágyakat a klinikus egy mechanikus összefüggés alkatrészévé teszi, miszerint a mazochista szadista hatalomra szorul. Az eredményül kapott bináris kockavárnak alig van köze a felhasznált díszletelemekhez, De Sade-hoz és Sacher-Masochshoz. Sacher-Masochs szõrmébe burkolt hõsnõi sose szadisták, a megkínzottak tetemes ráfordításokkal beszélik rá kínzónõiket az óhajtott fájdalom-szolgáltatásra. A Sade-i férfihõst se nagyon érdeklik az önkéntes áldozatok. Az S-kötõjel-M kapcsolat a 19. századi klinika találmánya. A tudományos textúra ilyen kétfedelû átveréseiben sikeresen él tovább a binárisok mítosza. A perverz praxis pedig jót röhög magában. A multiplex fétisizmus nyilván sokkal élvezetesebb. Per se polimorf.

doktorosdi

A duális rendszerek alighanem a számítógépbõl olyan ismerõsek. A 0 és az 1 rendezõelvének azért kell számtalan teória-mesét kiállnia, hogy a Világ maradéka magyarázatot nyerjen. Ezeknek a ki-be sztoriknak meglehetõsen onanisztikus csengésük van, szinte semmit sem reprodukálnak, és csak a hatásvizsgálatok akadémikus kerülõi. A városokról töprenkedõ sem taglalja végnélkül a beton összetételét. Másrészt az elektrokasznis felhasználói felületeken hemzsegnek a kórházi és doktorosdis metaforák. Talán a pusztító vírusokról szóló tarkán cicomázott fabulák a legnyüzsgõbbek. A nevelõ hatású, szabadon áramló gondolatnak szotver állja útját.

Az AudioCyberSpace Starbase nevû elektronikus-telefonos találkahelyen a „gyengélkedõ" szexjátékszerül és afféle kuplerájszalonként szolgál. A felhasználó tárcsázza Audioland-et, és máris az Enterprise ûrhajót idézõ hangok özönét hallja. Saját hangját egy joystickké alakult telefonnal manöverezi elõre. A távirányított hang gyorsan a kommunikációs tér orvosi szcenáriójába siklik. Ujjaim leütik egy telefonon az 5-2-5-2-5-2-5-4-5-2- számokat, és felhasználó Dany máris a gyengélkedõ mûtõasztalán hever. A 4-est lenyomva így szól egy feltünõ hang a kép nélküli film takarásából: „egyedül vagy ebben a szobában." Mindenesetre a számítógép nem regisztrál több, innen irányítható hangot. Dany, a felhasználó, ha mégegyszer lenyomja a 4-est, megkérdezheti, miért nincs itt egy orvosnõ vagy egy nõvér. A buta ûr, a 4-es, nem tud válaszolni. Dany beüti az 58-58-at hogy lekászálódhasson a mûtõasztalról és visszamenjen az elõszobába. A Starbase látogatottabb Spacebarjába Dany úgy juthat el, hogy egy számára sokkal komplikáltabb számkombináció révén használatba veszi az imaginárius „lift"-et.

mrs brown died her blond

A multiplex személyiségekrõl és a feldolgozott számok világáról szóló leírások szorosan össze kell fonódjanak. Ahogy az orvosok agyrémét [az ateriket] az Atarikkal összecserélik, úgy szõvõdhet tovább egy, a Cosmopolitan-féle nõi lapokat már régen foglalkoztató téma. Még ha csak azzal a feltehetõ szándékkal is, hogy a betegség ellentmodásait az implózió útjára tereljék. Bár itt nem sokat használ a tudatosság (a „Wollen"), az Idendity-Crash-hez talán sokkal hatékonyabb a Cosmopolitan céltudatlansága. Másrészt a permanens split-identitások létrehozása eközben normálisnak tûnik, úgyhogy az állítólag multiplex Madonnában senki sem lel projekciós örömöket. A Kurt Cobain öngyilkosságáról szóló vitában („Az elsõ MTV-halott") Kerstin Grether odáig ment, hogy Madonnát korunk munkamodelljeinek (split-identity, részidõs munka vagy job-sharing) „esztétikai" elõfutáraként interprtálta. Ugyanakkor az identity-hoping már régen felkapott szabadidõs kedvteléssé vagy a munkanélküliség kezelésének eszközévé vált. Különbözõ szerepekben dolgozzuk magunkat agyon 18 óra hosszat, és lefekvés elõtt Faith Popcorn amerikai trendelemzõ bebeszéli nekünk: 99 életünk minden gyönyöre után valamilyen pszichotechnikával (pl. Multimind) szálljunk még egyszer jó mélyen magunkba azért, hogy valahogy túléljük a következõ napot. Ráadásul a „sokféle vagyok" gõgje egyszerre szolgálja kizsákmányolható többszörös foglalkoztatásunkat és a mégtöbb szabadidõ szimulációját. Közben elõszeretettel folyik a szó a szociális gondoskodásról. Kétségesnek látszik, rájöhetünk-e magunktól, hogy egyetlen Én vagyunk-e vagy sokfélék vagyunk. Kurt Cobain obszcén próbálkozás volt a jóravaló Én szerepmodellként való újrainstallálására. Nézzen ki bánatosan! És sugárzott róla a bú. A százezredik szívtépõ Nirvana-unplagged-ismétlés után legalább azt az Én-gombot szeretném nem megnyomni, amely a nem kapcsolódni sehová képzetét kelti.

nyuszi hopp

A multiplex modellt Madonna vagy Donna Haraway, az amerikai médiakutató a fekete kultúrából fejlesztette tovább, ahol a hibriddé és multiplexszé válás az elõítéletektõl való megszabadulást szolgálta. Vagy ahogy Sandy Stone fogalmaz: az identitás pusztán a bezárva levést jelenti.

Madonna pozíciója - a szûntelen cselekvés átlátszósága és a tisztelõk jószándékú besorolásai, e zavaró stratégia miatt - régen irreleváns. Az ex- vagy félbiológus Donna Haraway által taglalt nõhibridek, a szörnyetegek, korcsok és cyborgok, a különféle kisajátítási kisérletek ellenére lényegesen rafináltabbak. Cyborgi minõségében részben a kapitalista áramkörök rendjébe integrál. A korcs az ellenfél gennyes testrészein élõsködik, hogy ellentmondásait és gyenge pontjait életképesebbé tegye. Mélyen a hím belsejébe kell hatoljon, hogy a sebezhetõ helyekbe marhasson. Donna Haraway tudatosan azoknak az amerikai írónõknek a sci-fi regényeibõl indul ki, akik a hetvenes évek óta nyomulnak az irodalom egy férfiak által megszállt területére és a férfiak kreálta jövõ-szubjektumok bomlásának irodalmi látomásain munkálkodnak. Gép-ember-állat ezen irodalmi kevercseinek semmi közük a posztmodern trendhez, bizony az élet- és termelési viszonyokat tükrözik. Letisztult formáik képezik a biztos alapzatot. Ilyen forma százezer valaha nõi test tökéletes integrációja (cyborgizáció) a délkelet-ázsiai szómítógép-összeszerelõ sun shine-iparok szerelõszalagjain. Ahol - enyhítendõ a nyugati számítógép-felhasználó midig gyorsabb taiwani alaplapok iránti állandó szomját - a lánynak a géppel való összeforradása (a szubjektum kihunyása) közvetlenül a születés után megkezdõdik

háziszínpadok

A fehér és többnyire hímnemû júzerek ott ücsörögnek egy olyan szabadidõ-ipar számítókasznijai elõtt, amelyik az identitások közötti szökdécselés iránti vágyat aknázza ki. Annak ellenére, hogy tömeges méreteket ölt azoknak a nõknak a megerõszkolása, akiknek a NYÁK-lapok összedugaszolásához kellõen vékony ujjaik vannak, a privilegizált géphasználó ugyebár remekül érzi magát. Bár Én-képét hobby-szerû rendszerességgel felejti takarosan kikarózott körletekben. A pótidentitás-ipar boomol, pedig õ szállította (vagy utólag lenyúlta) a posztfeminista vita eredetijét. Aki itt valamivel túlidentifikálta magát, aligha lehet belátással.

A Lucas Film vállalat a 80as években kifejlesztette a Habitat nevû virtuális játékvilágot. Itt a felhasználó felkereshette többek között a Sex-Change-Clinic-et és szemiotikailag (ill. virtuálisan) nemet változtathatott. Tehát látszólag megszökhetett a bináris elv elõl. A kevéssé innovatív és mégkevésbé szubverzív ajánlatot „gender and name available"-nek hívják.

A textuális transzveszticizmust már a nõként levelet író középkori szerzetesek is ûzték. Manapság a virtuális szupermarketekben ezt az opciót úgy vágják az ember után. Idõközben az ilyen takarosan kikarózott identitás-játszóterek ezrei jöttek létre. A legnépszerûbbek a MUD-ok (Multi User Dungeon) az Interneten. A virtuális instant-identitások hálózatbakötött játékszínpadai, állandóan változó kulisszákkal. A színpad szolgáltatójának egy identitásra biztosan szüksége van hosszabb-rövidebb ideig: annak a hitelkártya- (nemsokára E-cash-számla-) tulajdonosnak az identitására, aki a crossdressingek számláját kifizeti.

A nõk, a nemkívánatos küldemények elkerülése végett, többnyire férfinak vagy semlegesnek álcázva jelennek meg a hálózatokon. A virtuális nemüket megváltoztató férfiak zöme a dutyfree transzvesztiták nívója alatt mozog. E techno-farsangon a bináris nõ-férfi rendszer az ígéretek dacára a legkevésbé sem megrendítõ. Még egy annyira klassz ajánlat, ami hülyeségnek bizonyul, és nagy átverésnek hangzik. Az MSz lehetséges szövegváltozatai túl egyszerûnek látszanak akár stratégiaként akár az identitás-hoping-ajánlatokkal való túlidentifikációként. De az is lehet, hogy az MSz olyan szomorú pót-„forradalmak" patológikus elõzménye, mint a hypertext.

Néha azt kérdem magamban, az identitáscserének ezen a tömeges végkiárusításán tulajdonképpen melyik Én kerül lecserélésre. Vajon melyik Én adatik le a pénztárnál? Hollywood most dögre keresi magát kipucolt transzvesztitákkal, a Paris Is Burning (Jenny Livingstone 1991-es dokumentumfilmje a New York-i traszvesztita-szubkutúráról) királynõinek olcsó másolataival - és mindezt az AIDS virtuális távollétében.

tájékoztató cédula

A multiplex személyiség az orvosi zsargonban gyerekkori erõszakoskodás által kiváltott súlyos traumatikus pszichózist jelent. A traumatikus élmény kompenzálására a megerõszakolt gyermek további személyiségekre hasad. Medikusok beszélnek multiplex személyiségzavarról vagy multiplex szkizofréniáról is. Az MSz-t sokáig nem ismerték el „betegségnek", és tévesen szkizofréniának diagnosztizálták. A pszichofarmakonos gyógyszerezés azonban rendkivül problematikus, hiszen a különbözõ „személyiségek" más-más módon reagálnak rá. Az MSz elõször 1980-ban került be a Diagnostic Statistical Manual címû medikusbibliába, és 1994-ben a „disszociatív identitászavarok" fogalom alosztálya lett. Az átkeresztelés egybeesett a klinikai értelemben vett megbetegedések számának viharos növekedésével.

A hivatalos statisztikák csak az USA-ban 300 000 megbetegedést tartanak nyílván. Egyes szakértõk, pl. a pszichológus Richard Loewenstein az USA népességének 3 %-ára, azaz 7 millió emberre taksálja az érintettek számát. A kései tudományos elismerés miatt a betegséget elõször a popban és a zsurnalisztika területén vizsgálták. Legendás Flora Retha Schreiber újságírónõ 1976-ban megjelent könyve, a Sybil. 1980-ban jelent meg Daniel Keyes science-fiction-szerzõ mûve, a Billy Milligan élete. Billy Milligan az MSz atipikus esete, hiszen a férfi paciensek kivételnek számítanak. A klinikai értelemben megbetegedettek többsége ugyanis nõ, hiszen az erõszak áldozatául esett gyermekek között sokkal több a kislány.

multimédiális sátánista hálózat

1995-ben megjelent az S. Fischer Verlagnál egy úgynevezett szakkönyv, a „Multiplex személyiségek, a szélsõséges erõszak túlélõi". A legtekintélyesebb német hetilap az elsõ, nagy német kiadónál megjelent MSz-szakkönyvrõl beszélt. Én meglehetõsen paranoidnak tartom a könyvet - ami nem feltétlenül jelenti minõségének leszólását. Szeretem az összesküvéselméleteket, fontosnak és gyönyörûnek tartom õket, de mégiscsak valahogy attól függ, hogyha már összeesküszik valaki, akkor mi ellen. A szerzõ, Michaela Huber okleveles pszichológus, szakterülete a súlyosan traumatizált nõk kezelése. A multiplex személyiségzavarok egyik fõ forrását a jólszervezett germano-fasiszta sátánista szekták tevékenységében látja. Ezek tevékenysége (de kivétel nélkül ám!) állítólag „hálózatot" alkot a szervezett bûnözéssel, a régi és újnácikkal, a pénzmosással, a kábítószer- és a fegyverkereskedelemmel. Magától értetõdõen ugyanez áll a CIA-vel való jó kapcsolatokra. Utóbbi - így Huber - importálta az agymosás német koncentrációs táborokban kifejlesztett módszereit az USA-ba, ahol a nevezett szekták a multiplexszé programozás technikájává fejlesztették tovább. Ezt aztán késõbb Dél-Amerikába exportálták.

A „behálózott" sátánimádók a legifjabb gyerekkorban beprogramozzák a multiplexet, így bõvítík hálózatukat. Pszichotikusan beültetetté válnak bizonyos jelekre (kódszavakra, számokra, hangkombinációkra, képekre) adott reakciók. így irányíthatnák programozók programozottjaikat. Rámondják a megfelelõ számot (talán 5-2-5-2-5-2-5-4-5-2?) az üzenetrögzítõre, egy dallamot sugároznak vagy elküldenek képeslapon egy bizonyos motívumot. A kód aztán beindítja a kétségtelenül nõnemû beprogramozottban a parancs-sorozatot. A terapeuta feladata az kell legyen, hogy a sátánista hálózatok programjainak ezeket az alkönyvtárait „deprogramozza". A médiaökologus Huberrel ellentétben, Donna Haraway éppen az ilyen illegitim hálózatok szövögetését ajánlja a feminista cyborg-politika módszeréül.

a remote excess parancs

Távirányítási agyrémek számtalan variációban léteznek. A piac egyre dagad. William Gibson regényében, a Neuromancerben Molly, a trójai cyborg, oldalán a konzolhuszár Case-zel, meglehetõs sietséggel züllik dohos férfiábránddá. Nekem jobban tetszik Don Siegel húszéves filmje, a Telefon, Charles Bronsonnal a fõszerepben. A KGB olyan hipnotizált ügynököket vet be az USA-ban, akik semmit sem tudnak önnön ügynöki tevékenységükrõl. Gyönyörû Bronson arcjátéka, amikor KGB-káderként így szól: „A legjobb ügynök nem tudja, hogy õ ügynök". A film akkortájt játszódik, amikor Hruscsov bevezette az enyhülési politikát. Egy kirúgott sztálinista az USÁ-ba utazik, és begyújtja a hipnózissal beprogramozott idõzített ember-bombákat azáltal, hogy egy bizonyos költeményt telefonon felmond. Erre a jelre a mit sem sejtõ ügynökök zombiként masíroznak elõ, és végrehajtják szabotázsaikat. Charles Bronson levadássza a sztálinistát, és végül egy telefonfülkében megfojtja. Imigyen válhat a multiplex személyiség pszichológiai interprtációja újrafeldolgozott (reciklált!) ügynökmotívummá.

technozombik

Müszakilag fejlettebb kép bontakozik ki a kilencvenes évek elején a Universal Soldierben. A filmben Jean Claude Van Damme és Dolph Lundgren olyan exhalott vietnami veteránokat játszik, akiket a legkorszerûbb kibernetikával újra összetoldoztak. Az antiterrorista bevetésen jól mutatnak a kibernetikus zombik. A technicizált visszajárók programozása azonban még nem készült el teljesen. A távirányításos Universal Soldierek egyre több hangot hallanak egykori életükbõl, és e hangok romba döntik program-szerkezetüket. Végül mindig leolvadnak a vezetékek, és minden csatornból ellenõrizhetetlen hangok bújnak elõ. Katasztrófelméletileg persze nem árthat még néhány gazdátlan hang felbukkanása. Kitûnõen illeszkedik ehhez a kapcsolathoz egy mai rádióadás. Egy fegyencrõl volt szó, aki németországi cellájából marokvevõvel irányít egy olaszországi kábítószer-hálózatot.

anonimizációs cégek

A handykkel voltaképpen a cella-metafora zavarba ejtõ átalakulása jön be a képbe. Egy marokvevõ használójának mozgása igen jól követhetõ, hiszen ha nem telofonál is éppen, handyje állandó kapcsolatban van a legközelebbi adócellával a legrövidebb kapcsolati útvonalat meghatározandó, ez kíméli a telepet. A cella tehát elektronikus pórázon tartja a használót, és a cellák közötti mozgásának elbájoló térképe a rendõrség számára megrajzolható. Ma még névtelen maradhat a felhasználó, amennyiben gyakran választ külföldi providert (átjátszó állomást, cellát). Eközben azonban a német biztonsági apparátus (a szervezett bûnözésrõl szóló, puffadt történetekkel indokolva) masszív erõfeszítéseket tesz arra, hogy a handyk tulajdonosait bármikor azonosíthatóvá tegye. Különben részt vesznek ebben az EU és az õ eurozsarujai is. Itt növekszik egy jövendõbeli üzletág, azoké az anomimmá tevõ, illegitim cégeké, amelyek leplet borítanak a hálózat használóinak identitására. Multiplex kedvencem, Billy Milligan kérdezi a róla szóló orvosregényben, tényleg az összes számítógép össze van kötve egymással, igazán? Magamban én is ezt kérdezem olykor. Nem csak minden hitelkártyacsalónak elõnyös tudni azt, hogy milyen gyakran nem mûködnek az állítólagos összeköttetések. Még az IBM is sok pénzt vesztett azon, hogy szinte mindegyik 16-jegyû számkombináció megfelelt egy létezõ hitelkártya sorszámának. Hasonlóan sok lyuk tátong az elektronikus nyakörvön, ha a felhasználók a lehetõ leggyakrabban nem tartják be a használati utasítást.

vito törvénye

A Vito identitás-gyûjtõnév alatt nagyon buzgó multiplex személyiséget találunk, az „OnLine Terrorist"-et. A piaci részesedésért vívott harcban találta ki magának az amerikai Prodigy hálózat a FreeStarterKids terjesztési stratégiát. A Vito mögött meghúzódó személy ezeknek az ingyenes diszketteknek az ezreit szerezte meg, és újabb és újabb személyiségeket ill. online-identitásokat eszelt ki velük, elõszeretettel kombinálva ezeket a Molly, a Diesel és a Mollydog jelszavakkal. Egy vizsgálat során a Prodigy megállapította, hogy Vito, egyedül a Diesel jelszó használatával több, mint 50 nem egzisztáló hitelkártyát talált ki, és ezekkel „fizetve" a hálózat nõnemû felhasználóit obszcén levelekkel bombázta. Mivel Vito nem létezõ hitelkártyáival több ezer dollárnyi online idõt használt el, a Prodigy leszerzõdtette a „CyberCop" Frank Clarket. Clark nyomozása egy bizonyos Dr. Johnsonhoz veztett, aki Mollynak nevezte szukáját, és egy VITOLAW rendszámú diesel kocsit hajtott. Egy tanú tudni vélte, hogy Johnsonnak volt egy kartotékja vagy 1000, saját hitelkártya-számának variációiból generált hálózati identitásról. Ítélet ezideig nem született. Vito szövevényes multiplicitásának bonyolultsága miatt eddig nem volt mód egyértelmû bizonyításra. Vito tápot adott mindenféle cikkekhez és végtelen Internet-vitákhoz, melyek a hálózatokból fakadó szörnyûségeket taglalták. Vito gyönyörû morális érveket szolgáltatott ahhoz a követeléshez, hogy a szubjektum még az egyáltalán nem annyira immateriáls „CyberSpace"-ben is felelõsségre vonható legyen. Itt a nyílvánvaló félelem látszik meghúzódni a lokalizálhatatlan fantomtól, amelynek veszélyeit meghitt ráolvasással igyekszünk elkerülni.

billy összesítés

Kis kronológia Billy Milligan megfigyeléseirõl klinika és börtön között. 1977 októberében Billyt egy paramilitáris rendõrkülönítmény letartóztatja a lakásán. Alapos gyanú merült fel, hogy 3 nõt megerõszakolt az Ohio University campusán. Billy egyáltalán nem érzi bûnösnek magát, és eléggé zavarodottan veszi tudomásul az egészet. November 4-én a cellafalnak rohanva megpróbálja megölni magát. Január 13-án egy orvos felállítja az MSz klasszikus tévdiagnózisát - akut szkizofrénia. Január 31., a Billy-identitás elalszik, a spotra egy magát Davidnek nevezõ identitás lép; egy pszichológusnõ hozzákezd a titok elõcsalogatásához. Jóllehet David retteg attól, hogy a spottilalmat megszegje, kifecsegi, hogy nyolcan, majd kilencen volnának. David a kín pásztorának képzeli magát, amikor éppen B az, akinek fájdalmakat kell kiállnia, az õ szolgálatát keresi a spoton.

A spot az öntudat egyfajta háziszínpada, amit mindig az identitások egyike foglal el. A többiek ritkán figyelnek az Én elõadójára, többnyire az ágyukban alszanak. Aki a spoton van, reflektorfénybe kerül, és fogva tartja az öntudatot. A spotot a Microsoft programok, pl. a Windows nyitott ablakához hasonlíthatjuk. A hetvenes évek végén, amikor a Billy-könyv megjelent, a Microsoft a Visicalc nevû Apple-program feljavításán dolgozott.

Bill Gates, a Microsoft fõnõke és a „világ leggazdagabb embere" közben népszerû metafora lett arra, hogy a kapitalizmus mégsem mûködik. Bill Gates azt a megjegyzést tette a Visicalcra, hogy két-három idiótával BASIC-ben megírom. Billy lett volna az egyik idióta? És Bill gigantikus sikere egy pszichózis blow-upjának trükkje.

info gang bang

Az IBM által finanszírozott projekt munkacíme „Electronic Paper" volt. A majdnem kész program a Multiplanben megnevezetlen lett. Az alapgondolat egy szimbólum-orientált, egérrel vezérelhetõ felület kifejlesztése volt. Bill Gates programja olyan, mint Billy széthasadt identitása egy programmag köré strukturálva. Billy esetében az orvosok mag-Énrõl, eredeti-Énrõl vagy gazda-Énrõl beszélnek. Bill programja egy Multi-Tool-felületen mutatkozik be. Billy széthasadt identitása a spoton.

Bill terméke Billy traumatikus élményeket feldolgozó módszerének technicizált formája. Az információs társadalom épp elég lebonthatót kínál belõle. Bill cége, a Microsoft azután a Multitasking-DOS vagy a Multimate formájában finomította egyre tovább a programtechnikát. Ma itt van a világszabvánnyá lett MS-Windows. Amikor Allen van a spoton, az egyik psychotechnek (így hívják a klinika ápolóit) elmagyarázza, hogy a Billy testében lakozó 24 identitásnak Arthur a fõnõke. De mind együtt alkotják a Billy-titkot. Azért cserélõdnek folyton a spoton, hogy Billyt, a permanens, szuicid programmagot életben tartsák, éppen azáltal, hogy nem engedik felébredni. A különbözõ identitások/szerepek speciális képességekkel vannak felruházva. Tommy elektronikai szakértõ és szabadulómûvész. Arthur biológiával és orvostudománnyal foglalkozik. Allen zongorán és dobfelszerelésen játszik. Dany szép csendéleteket fest stb.

A feladatmegosztás hierarchikus szerkezetben mûködik, mint az adminisztrációs programok vagy mint a számitógépprogramok könytárszerkezete. A Billy megfigyelése során felbukkant elsõ nõnemû identitást Adlanának hívják. Titokban verseket ír, és magát okolja a fiúk sorsáért. Daniel Keyes (a kulcs Billyhez) szerint Adlana leszbikus. Nagyon gyorsan felvilágosít arról, hogy Adlana Billy férfitestét használta a megerõszakolásokhoz. A bináris struktúrák áttörése Daniel Keyes megfigyelésiben mindig negatívan kódoltak. Billy tudathasadásai apja homoszexuális erõszakával kezdõdnek, ezek a hasadások generálják valahogy Adlanát, aki saját vágyairól éppúgy nem tehet, mint a nõk a megerõszakolásról.

gyógyvideó

A teljesen napjaink varázsigéjébe merülõ Dr. George azt ajánlja, hogy a széthasadt személyiségek között létesítsünk kommunikációs kapcsolatokat. Videofelvételek segítségével ismertessük össze egymással a különbözõ identitásokat. Hogy aztán szép interaktívan összeolvadjanak. Mikor Allen volt a spoton, azt mondta az ápolónõnek, örül, hogy videót csináltak róla. Billy vagy a billyk így magyarázatot találhatnak az idõveszteségekre, amikkel állandó konfrontációban vannak. Hiszen a spottól való távollétet idõkiesésként élik meg. A Windows ehhez az önkontrollhoz kinálja az úgynevezett Recorder funkciót, az ikon egy kamera. Ezzel az ember utólag bebiztosíthatja magát, akkor is, ha az elektronikus papíron dolgozott.

További párhuzam egy, a biztonságtachnikai piacon nagy izgalommal várt mûszaki újítás. Egy Robot nevû USA-beli cég néhány hónapja bejelentett egy új multiplex-video-recordert. Ez a recorder normál VHS-szalaggal dolgozik, de az ipari kamerák képeit különlegesen összesûríti. A készülékhez egyszerre 36 megfigyelõkamera csatlakoztatható, és ezek 960 órányi felvétele együtt rögzíthetõ egyetlen 180 perces szalagon. Egy CD-ROM ennek csak töredéke. Elszomorít, hogy a német video-õrrendszerek még mindig fekete-fehérben dolgoznak. A színes, mint Angliában, a minimum, amit az ember elvárhat.

pszichomeccs

Harmadik lépésként Dr. George szeretné felvilágosítani Billyt azokról a hangokról és idegen nevekrõl, amiket folyton hall magában. Ezekrõl, mint a telefonáláskor is ismert áthallásokról, keresztkapcsolásokról beszél. Az éppen a telefonhálózathoz teremtett Billynél akkor áll elõ keresztkapcsolás, ha az identitások hierarchiái keresztezik egymást, vagy ha spottiltásos identitások az öntudat felé törekszenek. A telefonban is idegen hangokat hall a fül, ha ezek a normális kapcsolathierarchia helyett keresztezõ kapcsolatokra kerülnek. Ez elõállhat véletlenül vagy elõidézhetõ szándékosan, bizonyos hangláncok létrehozásával. Örülök és hálás vagyok, hogy a TELEKOM (a német telefonmonopólium) nem tartja mindig kézben saját rendszerét, és rendszeresen kerülnek hangok oda, ahova nem kéne. Végül is tiszta és müködõ telefonösszeköttetések azt bizonyítanák, hogy a kapitalizmus mégsem annyira rossz.

identity links avagy a cyberspace nagy ígérete

Dr. George „kompilálja" a video-felülvizsgálat információit. Az egység-neurotikusok szemében az egyetlen remény a többszörös-ének fúziójában rejlik. Dr. George B-t a spoton akarja látni. Ebben természetesen Billy is örömét leli, de egy bizonyos Nemkívánatos (a „meghibásodott" android) gyorsan mindent újra összezavar. Dr. George elkezdi párosával összeolvasztani az identitásokat. Ez tetszik Arthurnak, mert kedvenc gyerekkori pezsgõporára, a Coolaidre emlékezteti.

Billy az õ Arthur-identitását Mr. Spockként írja le. Ez olyasvalakit jelent, akinek van mersze egy étteremben elkérni a panaszkönyvet. Az összeolvasztásnak ezen a pontján Philip, az egyik Nemkívánatos (azaz valaki, aki voltaképpen totális spottilalom alatt áll) átad egy listát az összes identitás neveirõl.

a digitális pácienskollektíva

A veszett identitás megmagyarázza a listát: a Nemkívánatosak funkciójára egyszerûen nem volt szükség, olyanok õk, mint merevlemezrõl letörölt adatok, amiknek elektronikus utóképe újra jelentkezik. A listán az utólsó identitásnak nincs tulajdonneve, egyszerûen csak Tanítónak hívják. Egy modern pszichoanalitikus hálózattechnikailag nevezhetné servernek. Az, hogy Philip átadja a listát, teljes idõzavarhoz vezet. Egy úgynevezett MixUp-periódus...

Most itt még felsorolhatnám az összes maradék identitást, mik a feladataik, mikor és hogyan jutnak a spotra és kerülnek le onnan. Ami valóban lényeges: Billy hogyúgymondjam sajátmaga személyes Enterprise ûrhajója, amelyen Kirk kapitányt nyugalomba helyezték, így nem ront azonnal halálvágyón a Világûrbe, hogy az õ Egységével egyedül maradjon.

Billy hisz saját gyógyulásában/integrációjában, a boldog élet lehetõségében.

Daniel Keyes feltehetõen azért hagyja nyitva a véget, hogy megírhassa a második részt, így Billy-rajongók ezrei várják a folytatást. Keyes azonban inkább újra science fiction regényeket ír. A billyk sikeres fúziójáról nem tudunk semmit. Miért kéne az orvosok minden vágyának beteljesülni?

A „digitális forradalom" momentán legbosszantóbb õrcsúszdáján, a World Wide Webeb inkább az integráció, az egység és a gyógyulás ellen írok. Ameddig hallunk hangokat, Énjeink tisztátalanok lesznek, vagy egyáltalán nincsenek is jelen. Még észrevesszük, hogy távirányítanak minket. A kommunikációs technika nem mûködik, van még remény. Lehet, hogy a katasztrófa multiplex lesz.

1995 * Dany@p8.thing.fido.de
fordította:
Zsadon Béla
zsadon@omk.omikk.hu