adilkno

a datadandy

Nehezen jellemzhetô figura, a mély áhítat és a megvetés árnya övezi. Le-fölvehetô technomaszk ô, ellenpárja a média-ökológus, aki nem bírja a hulladékot és szeretné médiadiétára fogni a társadalmat. Az a hedonista, frivol modor, ahogy a datadandy kezely napjaink tájékozódási problémáit zavarba hozza az esszencialistákat, akik az igazságot és a realitást keresik a hálózaton. A naddy mottója: „La toilette digitale est l'expression de la societe". Egyéniségét a computerizált elegancia iránti mélységes elkötelezettség határozza meg. Mint egy elôkelô 19. századi hôs, önnön kizárólagos perfekcionalizmusának rabja, Oscar Wilde tan1tványa: „The first duty of life is to be as artifical as possible".

A dandy álarcosbálja bármi lehet a Hálón, felbukanhat egy játékban, MUD-on, MOO-n, de bármelyik newgroup-ban, IRC-csatornán vagy egy sikkes Elektronikus Kávéházban. Az egész tér megtelhet datadandykkel, de még valószínûbb, hogy egyszerûen ôk tervezték az egészet. Nem tudhatni, vajon a dekadens 80-as évek posztmodernitásának maradványa, vagy a Háló aranykorának terméketlen felforgatója. Mindenesetre elképzelhetetlen a médián kívül. A techno-maszk megtervezésének fontos eleme a végsôkig feszítet negativitás. A jólirányzott pozitivizmus, a könyörtelen hatékonyság és a mindent eluraló pragmatizmus korában létfeltétele a meghatározhatatlanság. Mikor a gondolkodás kaotikussága és a komplexitás áttekinthetetlensége elérte az optimumot, az image-töredékek, a hôsidôk elfelejtett szónoklatainak és a harmadkézbôl-való high-tech szürke ködébôl kiemelkedik a datadandy alakja.

A dandy nem azért gyûjti össze az információt, hogy továbbítsa, hanem hogy fölmutassa. Jól, túl jól, kibírhatalanul jólinformált. A Datdandy fenotípusa éppoly félelmetes, mint az utcán és a szalonokban színre lépô történelmi ôse. A média gyakorlatias fogyasztóját sokkolja a végletekig részletezett jelentéktelenség ábrázolásának elegáns extravaganciája. A Datadandy kigúnyolja a hírek és élvezetek mértékletes fogyasztását és nem aggasztja a szaktudás túltermelése. Gondosan összeállított információ-portfóliója nem tanúskodik konstruktív indítékokról. Céltalan akar lenni minden áron.

A Dandy bebizonyítja, amit mindenki tud: az információ mindenütt jelen van, de elérhetetlen. Az adatgyûjtôvel szemben a Datadandy nem akarja begyûjteni az egész adatállományt, neki minél több imateriális ornamens kell. A legextrovertáltabb newsgroup-okat részelteti terméketlen közremûködeésében. Amit itt lefölöz, hogy másutt bemutasson, csak másodlagos érdeklôdésre tarthatna számott, ha az elôadás nem volna olyan indiszkrét. Nyakatekert szelleme eltéríti a figyelmet, de csak 30 másodpercet bír ki a képernyôn, aztán köd elôtte, köd utána.

A képernyô az ô piperetükre. A textil-dandy ki-begombolkozása az on/off-dekadencia elektronikus szlalomozásában lelt utódra. A legfinomabb tényekbe és legértelmetlenebb kütyükbe burkolózva zilálja szét az információ és a pénz menedzsereinek ökonómiáját. Gépidejének javát harddiszkjének luxoriôz kidekorálásával tölti, mesterkélt áramkörök és szoftver csecsebecsék ezrei övezik. Saját cybertér-beli megtestesülését tekinti a digitális világegyetem közepének, de tudja, csak a hálózat nyitott struktúrájának kegyelmébôl tetszeleghet ott. Bosszantó belevartyogása a public acces bibircsókja. Számára Háló a magamutogatás eszköze, a kommunikációhoz nincs köze. Különben titkos demokrata. Ernyedten csatázik a digitális emberi jogok korlátozatlan expanziójáért. Mert ha kihúzzák a dugaszt a Hálóból, személyisége elpárolog.

A Datadandy nyugtalanító hasonlatosságot mutat a politikussal, az is üres frázisokkal erôlteti ránk magát, és nem akar távozni. Másrészt most, hogy a politikai osztály haláltusájában vergôdve felfedezte a médiát, támogatást követelô fanatizmusuk dandy-s jellemvonásokat sejtet.

A hackerek és cyberpunkok nem manifesztálódnak, egyszerûen azért, mert nem is léteznek. És nem létezik Datadandy sem. Csak megidézni lehet, mint egy szellemet. Fiktív társadalmi erôket reménytelen kísérlet felidézni. A Dandyt proto-/neo/retro-fasisztának nézik, amikor a teoretikus skinhead alakjában átsuhan a szélsôjobb megerôsödésérôl folyó vita színterén. Üressége erôsen emlékeztet a Generation X, a Slackers,a McJobbers, Beavis and Butthead fanjainak exaltált lustaságára. A 80-as évek garázsromantikája oda. A hardverekkel való kontárkodás módot teremtett mások szoftverjeinek lemásolására vagy letörlésére. A 90-es évek digitalizációja túl a szétmálló fogyasztói társadalmon, valamint proletariátus alatti szintet foglal el. Az automatizáció és a data processing manapság globális kontextusba kerül és telematikusan árad szét Ázsia, a karibi térség, Kína és Kelt-Európa felé. A Háló az elveszett munkahelyek Nirvánája, arénája, ahol mások patetikus, fapados kommunikációjában gyönyörködhetünk.

A Datadandy elfátyolozza cinizmusát, mellyel a média brancs spekulációit szemléli. Az interaktivitás ostobaságán jobb, ha marad a lepel – legalábbis szerinte. Jólápolt, paradox humorral teli negativizmust kell terjeszteni. Stílusosan persze. A digitális alvilágba ásítozó nagy Semmi jobb, ha rejtve marad. Illuzionizmusának ez a fô hajtóereje. Csodálja az elôregyártott szegénység ellenszenves kultuszait, a Swatch és a Benetton vidám színeinek undok áradását éppúgy, mint a cyberkultúra jószándékú hallucinációit.

Az adatáradaton való végtelen navigációval fejleszti graciôz ihletettségét. Csodál minden keresôrendszert és a hypercard-filozófia variánsait. Szeduktív képessége a hajdanvolt tudás megidézésére épül. A hôsies adattermelés elképeszti az ügyfeleket és a karrieristákat, akik bosszúsan kérdezik maguktól, hol szerezhetnének egy Datadandy-kézikönyvet. De frusztráltan pucolnak el, amint rájönnek, hogy a média és az ô teoretikusai mindenek felett a langy semmirôl áradoznak.

A Háló a Datadandynek az, ami történelmi ôsének a nagyvárosi utca volt. Az adatbulváron nincs ellene védekezés, és eltömi az egész sávszélességet. A szalonarisztokrata természetes jellemvonása, hogy élvezi a mesterkéltség okozta sokkot. Ezért érzi magát olyan otthonosan a cybertérben. A kölnit és a rózsaszín zoknit fölváltotta a kecses Intel; delikát adatkesztyût és békaember-szemüveget ölt, érzékelôket erôsít orrába és homlokára. Fenébe a cybernauták nyers NASA-esztétikájával!

A sétány-Dandy közönsége az utcák névtelen tömege volt, a Nagy Digitális Esztétáé a Net-user. Szüksége van a többi user névtelen tömegére: amorf normalitásukhoz képest ô az élesen kirajzólódó deviáció. Az Info-Dandy tudja, ô is csak a sok bolond egyike az információs cirkusz tarka karneválján. Mivel csak nem-identitásként játszhat szerepet a Hálón, soha nem jelenik meg a huszadik század fazonjainak, hippiknek, fasisztáknak, punkoknak, modernistáknak, feministáknak x-edik retro-példányaként. A Dandy-t nem érdeklik többé a titkos jelszavak, nem akar többé belépni exkluzív adatszlonokba; drámai feléllépéséhez a virtuálsi promenádokra van szüksége.

A Hálón azonban az a valami, ami a tömeg ismérveivel bír, nem a felhasználó, hanem maga az információ. Amint felbukkan egy új ismeretterület, az rögtön felhasad és szétágazik, hogy végtelen információtömegek áramolhassanak le-föl. A ma új téma holnap 23 newsgroup. Ha a Datadandy valódi alakként akar megjelenni, ezt csak Dandy-Adatként teheti. Furcsa: míg a „normalitások" heteroinformatív adatait a minôség, a kapcsolat és a reprodukció, a szétterülés jellemzi, a Dany homoinformatív adatai excentrikusak ugyan de nem specifikusak. A homoinformáció asszociálódik másokkal és elvész. A Dandy-Információ teljesen esetleges, par excellence parazita. Csak a legenda marad utána, a média hajtóanyaga és a teória reménye.

don B

h8325zsa@ella.hu

(Geert Lovink elôadása lapján, Fith International Symposium on Electronic Art, Helsinki, 1994. August. 24.)