mi az ami camp, és mi az ami nem?

(camp-határozó)

I.

Elôljáróban egy általánosságot: a camp egyfajta esztéticizmus. Annak a módja, hogy a világot esztétikai jelenségként értékeljük. Mégpedig ily módon camp módon nem szépsége, hanem csináltságának, stilizáltságának foka szerint.

II.

Nemcsak a látás, a szemléletmód is lehet camp. A camp-et, mint minôséget fölfedezhetjük tárgyakban, emberi magatartásformákban is. Vannak "camp" filmek, ruhák, bútorok, slágerek, regények, emberek, épületek...

Néhány kiragadott példa a camp kánonjából:

Zuleika Dobson

a Tiffany lámpák

a Scopitone-filmek

a Brown Derby vendéglô a Los Angeles-i Sunset Boulevard-on

az Enquirer címei és novellái

Aubrey Beardsley rajzai

a Hattyúk tava

Bellini operái

Visconti rendezése a Salomé-ban és a 'Tis Pity She's a Whore-ban (Kár, hogy szajha) némelyik képes levelezôlap a századforduló idejébôl

Schoedsack és Cooper King Kong-ja

La Lupe kubai pop-énekes

Lynn Ward fametszet-regénye, a God's Man(Isten embere)

a régi Flash Gordon képregények

a huszas évek nôi ruhái (a toll-boák, a rojtos-gyöngyös viselet stb.)

Ronald Firbank és Ivy Compton-Burnett regényei

a pornó-filmek, ha nem keltenek a nézôben gerjedelmet.

III.

A camp ízlés egyik mûvészethez jobban, a másikhoz kevésbé vonzódik. A camp mûvészet ugyanis többnyire díszítô mûvészet, a textúrára, az érzéki felületre és stílusra helyezi a hangsúlyt, a tartalom rovására.

IV.

Jean Cocteau személyisége és sok mûve camp, de André Gides-é nem; Richard Strauss operái igen, Wagneréi nem; a Tin Pan Alley és Liverpool egyvelegek igen; de a jazz nem. A camp nem egy példája, "komoly" szemmel nézve, silány mûvészet vagy giccs. De nem mind az. A camp nemcsak hogy nem feltétlenül silány mûvészet, de egyik másik alkotás, amelyet csak mint camp-et lehet megközelíteni (például: Louis Feuillade nagy filmjei) csodálatra és tanulmányozásraméltó nagyon is komoly mû.

V.

A camp sajátos, meghatározott stílusú világlátás. A túlzott, a más, a nem-az-ami szeretete. A legjobb példa erre a szecesszió, a legjellegzetesebb és legfejlettebb camp-stílus. A szecesszió jellemzôje, hogy valami mássá alakítja át a tárgyakat: a lámpa-foglalat virágformát ölt, a nappali grottává válik.

VI.

A hermafrodita kétség-telenül a camp-képzelet leg-fontosabb képei közé tar-tozik. ...a Greta Garbo tökéletes szépsége mögött kísértô hermafrodita üresség. A camp-ízlés itt is egy java-részt tudomásul nem vett ízlésigazságból merít: a szexuális vonzás (és a szexuális kéj) legkifinomultabb formái ellene mon-danak az ember nemének. A férfias férfiban a legszebb, ami nôies benne; s a nôies nôben a legszebb épp az, ami férfias benne...

VII.

A camp mindent idézôjelben lát. Ez nem lámpa, hanem "lámpa", nem nô, hanem "nô". Ha érzékelni akarjuk, hogy egy emberben vagy egy tárgyban mi a camp, akkor azt szerepjátszó létezônek kell felfognunk. E szemléletmód szélsôséges kifejezése az "élet-színház" metafora. VIII.

A camp a kétnemû stílus diadala. ("Férfi" és "nô", "személy" és "dolog" bármikor átvált-hat egymásba.)

IX.

A camp szemléletmódja számol vele, hogy létezik kettôs értelem. De ez nem a szó szerinti és a szimbolikus értelemben megosztott, jólismert szerkezeti kettôssége, hanem a dolog, mint jelentés bármi jelentés és a dolog, mint puszta csinálmány kettôsége.

X.

Ez világosan kiderül a camp szó hétköznapi, igei használatából: amolyan csábításfélét jelöl, amely rikítóan modoros, igencsak kétféleképpen értelmezhetô módszereket alkalmaz, kétértelmû gesz-tusokat, s ezek csak a kívülálló szemében személytelenek, a beavatott felismeri vicces jelentésüket. A "camp" fônévi értelemben tehát ha személy vagy dolog ugyanilyen, vagy még nagyobb mértékben kétértelmû. A bárki számára szóló "nyílt" értelem mögött titkolt bohóckodás rejlik.

XI.

Különbséget kell tennünk naív és tudatos camp közt. A tiszta camp mindig naív. A camp, mely tudja magá-ról, hogy az (a "campelt" camp), általában kevésbé kielégítô.

XII.

A camp tiszta példái nem szándékosak: halá- losan komolyak. Kép-zeljünk el egy szecessziós lámpát, amelyre kígyó tekeredik; készítôjének esze ágában sincs ugratni bennünket, sôt, még csak elbûvölni se akar. Ko-molyan rámutat: Voilà! Ez Kelet!

XIII.

Még egyszer: a camp az ártatlanságon alapszik. Ez azt jelenti, hogy a camp leleplezi az ártatlanságot, de azt is, hogy ha teheti, megrontja. A tárgyak, tárgyak lévén nem változnak, ha camp szemmel nézik ôket. A személyekre azonban visszahat a közönségük. (...Valakit úgy is be lehet ugratni, hogy cap-et játszék, ha maga nem is tud róla. Jusson eszünkbe, hogyan bírta rá Fellini Anita Ekberget Az édes életben, hogy önmagát parodizálja.)

XIV.

Ha nem vesszük nagyon szigorúan, a camp lehet teljesen naiv és teljesen tudatos is (például ha megjátssza valaki a camp-et). Egy példa az utóbbira: Wilde epigrammái.

XV.

A naiv vagy tiszta camp lényegi eleme a komolyság, a csôdöt mondott komolyság.

XVI.

Ha valami egy-szerûen csak rossz (inkább, mint camp), az gyakran annak köszönhetô, hogy törekvései földhözra-gadtak. A mûvész nem próbált igazán különöset alkotni.

XVII.

A camp fémjelen ott az extrava-gancia szelleme. Camp az a nô. aki három millió tollból készült ruhában jár.

XVIII.

Gaudi hátborzongatóan gyönyörû barcelonai épületeit nemcsak a stílusuk teszi camp-pé, hanem hogy lerí róluk különösen a Sagrada Familia Katedrálisról , hogy egyetlen ember akarta elvégezni mindazt, ami egyébként egy nemzedék, egy egész kultúra feladata.

XIX.

A camp olyan mûvészet, amely komolynak tetteti magát, de nem lehet komolyan venni, mert ahhoz "sok".

XX.

Egy mû lehet majdnem camp, de mégsem az, mert "ül". Ami következetlenül és szenvedélytelenül extravagáns, az nem camp. Az se lehet az, amirôl látszik, hogy nem az elnyomhatatlan, valósággal fékezhetetlen camp-szemléletmûdból fakad. Ha nincs benne szenvedély, a mû csak pszeudo-camp lehet.

XXI.

Még egyszer: a camp kísérlet, hogy rendkívülit alkosson valaki. De az elbûvölô, a különleges, (a vonal ívelése, a gesztus különössége), s nem csupán az erôfeszítés mértéktelensége értelmében rendkívülit.

XXII.

Ezért van az, hogy a camp-ízlés nem egy kedvenc tárgya ómódi, idejétmúlt, démondé. Ez nem a régi önmagáért való szeretetét jelzi. Egyszerûen csak azt, hogy az avulás, a kopás megadja a szükséges távlatot vagy felkelti a szükséges rokonszenvet. Ha egy korunkbeli mûnek fontos témája, mûvészi csôdje megbotránkoztat. De az idpô ezen is változtathat. Megfosztja a mûvet morális fontosságától, s átszolgáltatja a camp-szemléletmódnak...

XXIII.

Az idô másik hatása: összezsugorítja a banalitás szféráját. (A banalitás a szó szoros értelmében kortársi kategória.) Ami egykor banális volt, az az idô múlásával fantasztikussá válhat.

XXIV.

A camp-ízlés elveti a rendes esz-tétikai értékelés jó-rossz tengelyét. A camp nem fordítja meg a dolgokat. Nem állítja, hogy a jó rossz, vagy hogy a rossz jó. Egészen más ki-egészítô értékrendet kínál a mûvészetnek (és az életnek is).

XXV.

Valami nem akkor válik camp-pé, ha megöregszik, hanem amikor már kevesebb közünk van hozzá, amikor már élvezni tudjuk, és nem ábrándít ki mûvészi csôdje.

XXVI.

Az idô hatása azonban kiszámíthatatlan.

XXVII.

A camp a karakter megdicsôülése. A mondanivaló nem sokat számít, legfeljebb annak, aki mondja. A camp-szem az egységét méltányolja, a személyiség erejét.

XXVIII.

A nagy alkotó szemléletmódok közt a camp a harmadik: a csôdöt mondott komolyság, a szinpadiasított tapasztalatok szemléletmódja. A camp elutasítja a harmóniát, a hagyományos komolyságot, sôt, még azt a kockázatot is, hogy szélsôséges érzelmi állapotokkal azonosítsa magát.

XXIX.

A stílus minden. Genêt hitvallása: "egy tett értékmérôje kizárólag az elegan-ciája", gyakorlatilag egyet jelent Oscar Wilde hitvallásával, amely szerint "igazán fontos dolgokban a létfontosságú elem nem az ôszinteség, hanem a stílus".

XXX.

A camp célja, hogy letaszítsa trónjáról a komolyságot. A camp játékos, komolyságellenes. Pontosabban a camp új, komplexebb viszonyulást jelent a "komolysághoz". Az ember komolyan veheti, ami frivol, s lehet frivol azzal, ami komoly.

XXXI.

A camp komikus színben látja a világot. De nem tekinti keserû vagy kihegyezett komédiának.

XXXII.

A camp válasz arra a kérdésre: hogyan lehet dandy valaki a tömegkultúra korában?

XXXIII.

A camp a tömegkultúra korának dandyzmusa nem tesz különbséget egyedi és tömegtermék között. A camp-ízlés túl van a sokszorosítás keltette hányingeren.

XXXIV.

Wilde fogalmazta meg a camp-szemléletmód egyik legfontosabb elemét a tárgyak egyenrangúságát, mikor kijelentette, hogy kék-fehér porcelánjához "méltó módon" szándékszik élni.

XXXV.

A camp elôörsét és legmegértôbb közönségét nagyjából a homoszexuálisok alkotják... A modern szemlélet két meghatározó eleme a zsidó morális komolyság és a homoszexuális esztéticizmus és irónia. A zsidók és a morális érzék erôsítése révén szeretnének a modern társadalomba integrálódni. A homoszexuálisok meg úgy, hogy az esztétikai érzéket erôsítik. A camp a moralitás oldószere. Semlegesíti a morális fölháborodást, aktivizálja a játékosságot.

XXXVI.

A camp ismételjük meg vonzalom a stílus iránt, egy olyan korban, mikor a stílus mint olyan követése önmagában kérdésessé vált.

XXXVII.

Az camp ízlés mindenek felett az élvezet, a méltánylás egy módja nem ítéletalkotás. Örülni akar. Csak látszólag rosszmájúság, cinizmus.

XXXVIII.

A camp-ízlés amolyan szereteféle, az emberi természet szeretete. A camp gyöngéd érzés.

XXXIX.

"Kôbôl legyen az ember szíve, ha meg tudja állni, hogy a kis Nell halálát olvasva el ne nevesse magát. Oscar Wilde: Beszélgetés közben